Közepes nagyságú gyors hadihajó. A vitorlás hajók korában a „cirkáló” név a kisebb, gyorsjáratú hajók (fregatt, korvett, brigg, schooner ) összefoglaló elnevezése volt.
A 19. szd. közepén alakult ki önálló kategóriaként. A hajók nagyobb sebességük és erősebb fegyverzetük folytán önálló tevékenységre is képesek voltak, eredeti feladatkörük (felderítés, rajtaütés, blokád létrehozása, tengeri térségek felügyelete, csatahajók kísérése) mellett. Nagyon jól beváltak a távoli gyarmatokkal való kapcsolattartásra és demonstrációs célokra (mint például egy ország tengeri hatalmának bemutatására távoli tengereken).
Mivel nagyszámú csatahajók építésére csak kevés országnak volt lehetősége, sok kisebb állam néhány csatahajója mellé flottája gerincét erre a hajókategóriára alapozta.
A 19. szd. utolsó évtizedei és a washingtoni flottaegyezmény (1922) közötti időszakban általában három kategóriában épültek cirkálók :
I. osztályú, vagy páncélos cirkálók. A páncélozott sorhajóknál kisebb, azoknál gyengébb páncélvédettségű, de gyorsabb hajók. Sebességük 20 csomó feletti. Vízkiszorításuk 10 000 tonnáig terjedt. Főtüzérségük 254-305 mm-es nehéz ágyúk, valamint 120-150 mm-es közepes űrméretű ágyúk. Páncélvédettségük és tüzérségük alkalmassá tette ezeket a hajókat arra, hogy a sorhajókkal együtt vegyenek részt döntő ütközetekben.
II. osztályú, vagy védett cirkálók (nagycirkálók). Az előző kategóriánál kisebb, korlátozott páncélvédelemmel (vízvonal, lövegek) ellátott hajók. Vízkiszorításuk kb. 5000 t, sebességük 20 csomó feletti. Főtüzérségük max. 203 mm-es lövegek. Feladatuk, flottakötelékben való részvétel tengeri ütközetekben, illetve önállóan működve ellenséges kereskedelmi és hadihajók elpusztítása.
III. osztályú, vagy kiscirkálók. Gyenge páncélzattal ellátott, illetve páncélzat nélküli gyorsjáratú hajók, 2000-4000 t vízkiszorítással. A kezdetekben még vegyes gépi-vitorla meghajtással (pl. a Monarchia ZENTA, SZIGETVÁR és ASPERN nevű kiscirkálói).
Az ebben az időszakban épített csatacirkálók csak nevükben köthetők a cirkálókhoz, ezek az igen erős főtüzérséggel ellátott, a csatahajóknál gyengébben páncélozott , de azokat méretükben is néha elérő hajók sok tekintetben a csatahajók kategóriájához állnak közelebb. (Ezekről külön fejezetben írok részletesebben)
Az 1922-es washingtoni flottaegyezményben meghatározták a hajók méreteit és így a fogalmak is tisztázódtak. Két kategóriát állapítottak meg : nehézcirkáló (203 mm-es) és könnyűcirkáló (152 mm-es) főtüzérségig. A későbbiek folyamán az amerikaiak a könnyűcirkálókból fejlesztették ki a fokozott légiveszélyre való reagálásként a légvédelmi cirkálót.
II. világháborús cirkáló-kategóriák :
Nehézcirkálók : 7000-12000 t vízkiszorítású, 6-10 db 203 mm-es löveggel felszerelt cirkálók. Kiegészítő fegyverként torpedóvetőkkel is felszerelték ezeket a hajókat. A II. vh. során jelentős légvédelmet telepítettek rájuk és több hajó katapulttal és felderítő / tüzérségi megfigyelő repülőgéppel is rendelkezett.
A jelentős méretnövekedés következtében méretük és vízkiszorításuk elérte az I. vh. csatahajóinak méreteit.
E kategória csúcsát az amerikai DES MOINES osztály három hajója képviselte, 17000-21000 t vízkiszorítással és 33 csomós sebességgel (főtüzérség 9 db 203 mm-es ágyú).
Napjainkra ez a kategória teljesen megszűnt, néhányukat rakétás cirkálóvá építették át.
Könnyűcirkálók : 3000-8500 t vízkiszorítású, 8-15 db 152-155 mm-es ágyúval, valamint kiegészítő fegyverzetként légvédelmi ágyúkkal és torpedóvetőkkel felszerelt hajó-egységek, amelyek katapulttal és felderítő / tüzérségi megfigyelő repülőgéppel is rendelkeztek. Páncélzatuk vékonyabb, mint a nehézcirkálóké, csak a vízvonalon és a lövegtornyokon védik a hajót. Sebességük 30-38 csomó. Ez a kategória is megszűnt, néhány egységet rakétás cirkálóvá alakították át.
Légvédelmi cirkálók : a második világháború csendes-óceáni heves légicsatái, különösen az öngyilkos japán kamikáze-repülők okozta légiveszély hozta létre ezt a kategóriát. A repülőgéphordozók légvédelmét csak áthatolhatatlan tűzfüggönnyel lehetett biztosítani a kamikáze-támadások ellen. Ezt a hordozókra telepített nagyszámú légvédelmi fegyverzettel és a kísérő cirkálók, rombolók légvédelmével próbálták megoldani. Az egyre növekvő hajóveszteségek miatt, a hatásfok növelés céljából könnyűcirkálókból kifejezetten légvédelmi fegyverzettel ellátott hajóegységeket hoztak létre. Két ilyen hajóosztály épült, 6000-8000 t vízkiszorítással.
A rakétás cirkálók megjelenésével ez a kategória is megszűnt.
A II. világháború utáni időszak cirkálói :
Irányított – rakétás cirkálók. A korábbi típusok régebbi könnyűcirkálók átépítésével jöttek létre, később erre a célra tervezett hajóegységek is épültek a világ vezető tengeri flottái részére. Gyakorlatilag mára egyeduralkodóvá vált cirkáló kategória. Igen fejlett hadviselési fegyverrendszerrel és elektronikai rendszerrel rendelkeznek. Fő feladatuk a hagyományos cirkáló-feladatok mellett repülőgéphor-dozó kötelékek védelme. A hajók 1-2 helikoptert is hordoznak. Tűzerőben felülmúlják a korábbi csatahajókat.
Hajtóművük mára gázturbinás. Ez jobb gyorsulást és nagyobb hatótávolságot eredményez. Korábban az amerikaiak megkezdték nukleáris meghajtású cirkálók megépítését. Az első ilyen hajó a LONG BEACH volt. 9 hajó megépítése után azonban felhagytak továbbiak kifejlesztésével, mivel a nukleáris meghajtás túl drágának bizonyult. Ez csak repülőgéphordozók és tengeralattjárók esetében ésszerű és kifizetődő.
Helikopterhordozó cirkálók. Különleges kialakítású kategória. Félig cirkáló, félig helikopter-hordozó. A mellsőrész a rakétás cirkálók fegyverrendszerét foglalja magában, a hátsó rész a helikopterek üzemeltetésére van kialakítva. Az orosz, a francia és olasz flotta rendelkezik ilyen hajókkal. Az orosz KIJEV osztályú hajókon ferde fedélzetet alakítottak ki és így helyből felszálló repülőgépeket is tudnak üzemeltetni.
Mára már csak néhány nagyobb haditengerészeti flotta alkalmaz cirkálókat. A legtöbb flottánál szerepüket a rombolók és fregattok vették át.
Az utolsó, harccselekmények során elsüllyesztett cirkáló az argentín GENERAL BELGRANO (ex USS PHOENIX), amelyet a brit HMS CONQUEROR nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró küldött a tenger fenekére az 1982-es falklandi-háború során.