Nekrológ

Bozsik Tibor nyugállományú ezredes

Bozsik Tibor, egy tízgyermekes munkáscsalád legfiatalabb tagjaként, 1930. január 20.-án született, Budapesten. 1948 tavaszán a kormány közzétett felhívására tiszti iskolára jelentkezett.

A víz a hajó és a hajózás iránti vonzalma végett a Folyami Flottillához kérte behívását. Így 1948. október 20.-án az Óbudai Folyamőr Laktanyában kezdte meg csapatszolgálatát. Majd 1949. szeptember 1.-én Szentendrén a Táncsics Mihály Műszaki Tiszti Iskolában megkezdte tanulmányait. 1950. szeptember 24.-én alhadnaggyá léptetették elő, és egyidejűleg kinevezték a Hajózó Osztály, aknász alosztály szakaszparancsnokává. Szorgalma, rátermettsége és a hajózás iránti szeretete, az alakulat számos fontos beosztásába emelte.

Munkájában mindig precíz kitartó és megalkuvást nem ismerő katona volt. Elöljárói felismerték benne a parancsnoki jellemet és mentalitást, ezért elismerésként 1959-ben beiskolázták a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, melyet sikeresen elvégzett és, 1962. október 1-vel a 46. önálló Hadihajós Dandár törzsfőnöki beosztásáig emelte.

Itt már egyértelművé vált, hogy az élete és a munkája egyé forrt, és kijelölte számára azt az utat mely oly sok ember számára nem adatik meg, parancsnok lehetett.

Elöljárói javaslatára, 1972 őszén kinevezték a 46. önálló Hadihajós Dandár parancsnokának és egyidejűleg előléptették ezredessé.

Meghatározó tevékenységet vállalt az alakulathoz 1980-tól érkező új aknamentesítő hajók rendszerbe állítása során. Az akkori munkája napjainkban is fellelhető a kiképzési és alkalmazási elvek gyakorlati felhasználása során. Büszke volt arra, hogy részese lehetett egy olyan rendszer felállításának, amivel a magyar folyami aknamentesítést a világ élvonalába emelte.

Az Ő vezetésével vehetett részt az alakulat az 1985 április 4.-ei díszszemlén, ahol újra a régi kék egyenruhában díszelegtünk.

1985-ben parancsnoki beosztásból vonult nyugdíjba. Szolgálata alatt 23 esetben jutalmazták különféle kitüntetésekkel és tárgyjutalommal, számtalan egyéb elismerést és jutalmat kapott, melyekről mindig büszkén beszélt.

Távozásával lezárult egy korszak, mely a hadihajózásra, a mai napig érezteti hatásait.

Nyugdíjas éveiben szeretett családja és imádott felesége körében, a vizet és hajózást szerető embernek a  Horányi telek lett az új szenvedélye.

Nem tudott és nem is akart elszakadni volt alakulatától, ha szükség volt tapasztalatára és tudására mindig kész volt segíteni. Érdeklődést mutatott a hadihajós  fegyvernemi nyugdíjas érdekvédelmi közösség  felé, így 2001 nyarán a Honvéd Folyami Flottilla felszámolásának megkezdésével egy időben, az addig széttagolt és többségében a Műszaki Tagozatban munkát végző hadihajós nyugdíjasok bevonásával, kezdeményezte az önálló tagozat létrehozását.

Kitartásának köszönhetően 2001. június 9.-én 61 fővel megalakult a Hadihajós Nyugdíjas Tagozat, amelyben aktív szerepet vállalt. Az alapító tagság először a tagozat elnökének, majd 2003-ban a „Tagozat Örökös Tiszteletbeli Elnökének”választotta meg. Munkája elismeréseként, 2006-tól a „Klub Örökös Tiszteletbeli Tagja” lett.

Ezen tevékenységét 2001-ban VKF Emlékplakettel, 2010-ben emléktárggyal, 2022-ben Életútért Érdemjel odaítélésével ismerték el. A hadihajósok doajenje ként, még 94 évesen is, az egészségi állapotának jelentős romlásáig, aktív tagja volt, a Hadihajósok nagy családjának.

Súlyos betegségével vívott harcában, a végső csatát elveszítette, 2024 február 18.- án életének 94. évében végleg megpihent.