(Érdekességek a hajózás-hadihajózás világából 2. rész)

John Ericsson egy svéd építőmérnök fiaként látta meg a napvilágot 1803-ban. Már kora gyermekkorában érdeklődött a műszaki természetű dolgok iránt. 12 évesen földmérőként dolgozott a haditengerészet alkalmazásában az apja által vezetett csatornaépítkezésen.

Az alá beosztott 600 munkás a legmesszebbmenőkig megbízott benne és minden utasítását készséggel teljesítették. Egy katonának kizárólag az volt a feladata, hogy egy állványt cipeljen a fiú után bárhová is ment, mert a műszereket máshogyan nem érte fel.

Később belépett a hadseregbe, ahol szintén földmérő lett, hadnagyi rangban. Ekkor kezdett először gőzgépekkel kísérletezni. Mivel Angliában voltak a legelőrehaladottabbak ezek kísérletek, a hadseregtől megválva odaköltözött és rövidesen a vasút alkalmazásában gőzmozdonyok megépítésével foglalkozott.

Eközben behatóan tanulmányozta a hajók csavarmeghajtásának lehetőségeit. Rövidesen elkészítette csavarmeghajtású hajójának modelljét. 1837-ben szabadalmaztatta az eljárást. A más feltaláló (P. Smith) által nagyjából egy időben beadott azonos témakörű szabadalom miatt a szabadalmaztatási eljárás elhúzódott. Végül Ericsson – bár elnyerte a szabadalmi jogot – a kiírt 20 ezer fontnak csak egyötödét kapta meg. Csalódását csak fokozta az a tény, hogy legújabb ötletét – az ellentétes irányban forgó két hajócsavar elvét – az Admiralitás nem támogatta.

Ezért, amikor egy amerikai tengerészkapitány, Robert Stockton, azt tanácsolta neki, próbálkozzon új ötletével Amerikában, Ericsson kapva-kapott az alkalmon és 1839-ben New Yorkba költözött. Itt Stockton politikai összeköttetései révén állami pénzt tudott szerezni egy új hadihajó megépítéséhez, amelyen már az általa kidolgozott meghajtási módot alkalmazhatja.

A pénz azonban kevésnek bizonyult a tervezett fregatt megépítéséhez, így egy kisebb hajó, a PRINCETON nevű ágyúnaszád készült el belőle. A hajó névadója Stockton kapitány lakhelye volt. Az építés három évig tartott és mire elkészült, korának legkorszerűbb hadihajója lett, nem csupán újszerű meghajtási rendszere (hajócsavar), hanem néhány más újítás miatt is (vas hajótest, új konstrukciójú lövegek, lehajtható kémény).

A hajót 1843-ban bocsátották vízre, nagyon sikeres egységnek bizonyult. Sebességben legyőzte a korának addig leggyorsabb hajójának tartott GREAT EASTERN gőzöst.

Időközben megromlott a kapcsolat Ericsson és Stockton között. Mindketten újszerű lövegek kifejlesztésébe kezdtek, mígnem egy bemutató során, az Elnök és több kormánytag jelenlétében az egyik ágyú felrobbanása megölte a külügy- és a tengerészeti minisztert és több más személyt. Stockton megpróbálta a felelősséget Ericssonra kenni, annak ellenére, hogy éppen az ő (Stockton) által tervezett löveg robbant fel. Az intrika folytán a kormány nem fizette ki Ericsson részére az ágyúért járó összeget. Csalódásán az amerikai állampolgárság odaítélése sem enyhített, így egy ideig visszavonult bármely kormánymegbízatás teljesítésétől.

A Polgárháború kitörését követően azonban újra megkeresték és felkérték egy olyan hadihajó megtervezésére és megépítésére, amely gátat tud vetni a déliek páncélozott hadihajói által északi hajók elleni sorozatos támadásoknak, amelyeknek az Unió több hadihajója esett áldozatul.

Ericsson hosszas rábeszélésre végülis vállalkozott a feladatra.

A tervezés megkezdésétől mintegy 100 nap alatt megépítette azt a hajót, amely végérvényesen megváltoztatta a hadihajó építés addigi koncepcióit. A hajó neve MONITOR volt, már külsőre is eltért minden addig ismert hajótól. A rendkívül alacsony fedélzetre helyezte a szintén forradalminak számító forgó lövegtornyot. A hajó már az első bevetésén összemérte erejét a déliek nagyméretű páncélozott (fa) hajójával a MERRIMACK-el (akkor már VIRGINIA). Az ütközet ugyan döntetlenül végződött, egyik hajó sem sérült meg súlyosan, de nyilvánvalóvá vált, hogy az új konstrukcióé a jövő.

Sorozatban készültek ezután a MONITOR kialakítását követő, főleg folyami hadihajók. A név egy hadihajótípus neve lett a későbbiekben. Amint azt alacsony oldalmagasságából sejteni lehetett, a MONITOR nem bizonyult tengerállónak, egy viharban süllyedt el az USA keleti partvidékén.

John Ericsson szép kort ért meg, halála után amerikai hadihajó vitte hamvait szülőhazájába. Az Egyesült Államokban és Svédországban monumentális emlékmű őrzi emlékét. Az elmúlt száz évben az Amerikai Haditengerészet három hajója is viselte nevét, először egy monitor, majd egymást követően két romboló.

Füzesi József összeállítása