Kisebb méretű, könnyű páncélzattal ellátott, viszonylag sekély merülésű, lassúbb hadihajó, amely méretéhez képest nehéz fegyverzettel rendelkezett.
Partmenti vizeken és folyamokon alkalmazták. A legerősebb folyami hadihajó volt.
Az Osztrák-Magyar Haditengerészet Duna Flottillája az I. vh. alatt monitorjaival és őrnaszád-jaival uralta a folyamot. (Erről nem írok részletesen, mert ezt a témát már olyan neves szak-írók. mint dr Margitay-Becht András, dr Csonkaréti Károly, dr Molnár György, Krámli Mihály
és mások már részletesen feldolgozták).
A hajótípus névadója a John Ericsson által tervezett „USS MONITOR”, amely forgatható ágyú-
tornyával, alacsony, kis célpontot szolgáltató sziluettjével korszakalkotó hajóegység volt. Ezt a hajótípust nagy számban gyártották a polgárháború alatt és után, elsősorban folyami alkal-mazásra, ugyanis az alacsony fedélzet miatt a típus még partmenti vizeken is csak korlátozott
mértékben volt alkalmazható. A MONITOR is egy tengeri viharban süllyedt el partmenti vizeken, a Hatteras-foknál. (Roncsait 1974-ben találták meg)
A kis oldalmagasság miatt a hullámok elöntötték a fedélzetet és a víz a fedélzeti és felépít-ményi nyílásokon bejutott a hajótestbe, ez gyakran a hajó elsüllyedéséhez vezetett.
Ezen a Brit Flotta tervezői az úgynevezett „mellvértes monitor” /breastwork monitor/ kifej-lesztésével próbáltak segíteni. A felépítményeket egy kb. 2 m magas mellvértre helyezték,így védve azokat a hullámzástól. Így a fő tüzérség magasabbra került, mint az amerikai monitoroknál és ez azzal az előnnyel is járt, hogy növelni tudták a löveg lőtávolságát.
A monitorokat az USA Haditengerészet széles körben alkalmazta a spanyol-amerikai háború
során, a 19 szd. második felében. Ezután az amerikaiak beszüntették ennek a hajótípusnak a
használatát.
Az I. vh. alatt a Brit Flotta vetett be tengeren monitorokat. A háború alatt több monitort építettek. 1915-ben kezdték átadni a LORD CLIVE osztály hajóit, amelyből 8 egység készült el. Ezek vízkiszorítása 6150 t volt és a tervezettnél jóval nagyobb löveggel látták el. A 457 mm-es löveget a hajó közepére helyezték, magasra emelt ágyútoronyban. Ez természetesen magasabbra helyezte a hajó súlypontját, amely párosulva a viszonylag alacsony merüléssel, gyengébb stabilitást, csökkent tengerállóságot eredményezett. Végülis ezeket a monitorokat az ellenség által birtokolt szárazföldi területek bombázására vetették be, sekély partmenti vizeken. Erre egy példa : a fent említett hajóosztály egyik tagja, a GENERAL WOLFE 1918. nyarán 33 km-re lévő belgiumi német állásokra tüzelt. Ez volt akkoriban a legnagyobb távolság, amelyet brit hadihajó ágyúval el tudott érni. A hajó mindössze 4 lövést adott le a bevetés során. A háború végével a tervezett további monitorokat már nem építették meg.
A II. vh.-ban is a britek alkalmaztak tengeri monitorokat. A ROBERTS osztály hajóit is hatalmas, 380 mm-es löveggel látták el (mindig csak egy ilyen nagy löveg volt a monitorokon). Ezen osztály hajóinak vízkiszorítása 9100t volt. A hajókat a Földközi-tengeren az Észak-Afrikában harcoló 8. angol hadsereg hadműveleteinek támogatására, majd a szicíliai partraszállásnál, később az 1944-es normandiai partraszállásnál vetették be az ellenséges állások elleni tűzcsapások végrehajtására. A háború utáni években a monitorokat a britek is lebontották.
A folyami monitorok (köztük néhány egykori osztrák-magyar egység) még szolgáltak a háború alatt is a szovjet, román és jugoszláv haditengerészet folyami erőinél. A háború után ezeket is lebontották. A vietnami háborúban az amerikaiak a Mekong folyón alkalmaztak monitornak nevezett hajókat, ezek azonban – bár partraszálló-hajókból átépített, erősen páncélozott, erős tüzérséggel ellátott egységek voltak – inkább ágyúnaszádoknak tekinthetők.
