A vitorlás sorhajónál kisebb, de annál gyorsabb, teljes vitorlázatú, háromárbócos, egy—két ütegfedélzettel ellátott, hadihajó 30-60 db ágyúval. A típus eredetileg a 16. szd-ban került kifejlesztésre, ekkor e hajók vízkiszorítása 600 t alatt volt.
A 17. és 18.szd. fordulóján vízkiszorításuk már elérte a 500-2000 tonnát. Rendeltetésük megegyezett a korvettek feladatkörével, azaz felderítés, konvojkísérés, ellenséges kereskedelmi hajók és konvojok elleni rajtaütés, a gyarmatokkal való kapcsolattartás. Mivel kisebb méretük ellenére teljes vitorlázatot hordoztak, sebességük nagyobb volt, mint a sorhajóké. A nagyobb fregattok a sorhajókkal együtt egy kötelékben a nagyobb tengeri csatákban is részt vettek. A vitorlás fregattok és korvettek a modern cirkálók elődeinek tekinthetők.
A gőzgép megjelenésével az 1850-es években a vitorlás fregattok szerepét a lapátkerekes, majd a csavaros meghajtású gőzfregattok vették át. A 19. szd. közepétől megjelentek a páncélozott fregattok. Ezek a páncélozott hadihajók voltak akkoriban a legerősebbek, mivel az akkori sorhajók még nem voltak páncélozottak. A fregattok főtüzérsége ezeknél a hajóknál a felsőfedélzeten volt, annak teljes hosszában, ezért több szakértő szerint a csatahajó inkább ezektől a nagymérető páncélozott gőzfregattoktól eredeztethető, mint a sorhajóktól, ahol még többsoros tüzérség volt.
A ma is üzemképes legöregebb fregatt az 1797-ben épült 2200 tonnás, 44 ágyús USS CONSTITUTION, amely napjainkban is részt vesz különböző flottaparádékon.
A fregattok 6 havi ellátmány szállításával hosszú hatótávolságuk révén képesek voltak hosszabb, önálló vállalkozások végrehajtására, amelyhez viszont a tengeri hatalmak a sorhajókat nem szívesen alkalmazták.
Az egy ütegfedélzetű hajó kb. 22, a két ütegfedélzetű kb. 60 ágyút hordozott. A korábbi gőzfregattok kezdetben vegyes (vitorla-gőz) meghajtásúak voltak, ezt később felváltotta a teljes gőzhajtás (lapátkerék-, majd csavarhajtás).
A 19. szd. végétől eltűnt a „fregatt” elnevezés, a korábbi páncélozott fregatt elnevezése „csatahajóra” vagy „páncélos cirkálóra” változott, a hajók méretétől függően. A páncélozatlan fregattokat könnyűcirkálónak nevezték.
A megnevezés a II. vh. kitörése előtt tűnik fel újra. Nagy-Britannia tartott attól, hogy egy közelgő háborús konfliktus során a németek számottevő tengeralattjáró – flottájukkal ismét támadni fogják a brit konvojokat. A rendelkezésükre álló rombolóik száma nem volt elegendő a folyamatos konvojkísérethez. Ekkor jelent meg kísérőhajó típusként a korvett és a fregatt.
Az ekkor épült fregattok 1200-1600 t vízkiszorításúak voltak, sebességük 20-22 csomó volt. Fegyverzetük 2-6 db 102 mm-es ágyú, lgv. gépágyú, valamint tengeralattjárók elleni fegyverzet (vízibombák).
A mai korszerű fregattok jelentős méret- és minőségnövekedésen mentek keresztül.
Vízkiszorítás tekintetében (1500-5000 t) már elérik a II. világháborús rombolókat. Sebességük 25-35 csomó. Több hajó elsősorban tengeralattjárók-elleni fegyverzetet hordoz, de vannak általános feladatúak is, légvédelmi és felszíni célok elleni rakétákkal, valamint torpedóvetőkkel. A mai fregattok fedélzetén általában van egy helikopter-
leszállóhely, a nagyobbakon hangár is.
A többféle feladat sokféle fegyverrendszert igényel, a hajók méretei ezek egyidejű elhelyezését sok esetben nem teszik lehetővé, ezért megjelentek egy adott célra kialakított fregattok is (tengeralattjáró-vadász, flottakísérő és légvédelmi).
Néhány korszerű fregatt kifejlesztésénél már a „lopakodó” technika is alkalmazásra került (ez minimálisra csökkentett radar-felderíthetőséget jelent).
