Alapvetően két különböző típust különböztethetünk meg : Aknakereső és aknamentesítő hajók.
Az aknakeresők (angolul „minehunter”, németül „minensuchboot”) egyes aknákat kutatnak fel és semmisítenek meg. Az aknamentesítők ( „minesweeper”) területet tisztítanak meg, az aknák előzetes felkutatása nélkül. Mindkét feladatot ellátni képes hajót aknaelhárítónak nevezik (MCM, mine counter-measure).
Az aknakereső sonar-műszerrel észleli az aknát, majd búvárokat vagy távirányítású robotot küldenek a helyszínre, az aknák hatástalanítása céljából. Gyakran az aknát ráerősített kis töltettel robbantják fel.
Az aknakeresők általában kisméretű, sekély merülésű hajók, mivel többnyire szűk területeken, pl. hajózóutakban és kikötőkben tevékenykednek. Mivel a szűk térben nagyon fontos a manőverezőképesség, széles körben alkalmazzák ezeknél a hajóknál a VOTH-SCHNEIDER cikloid meghajtórendszert, amely a hajtóerőt bármely irányban képes kifejteni, így a hajó géppel nagyon jól manőverezhető.
Mind az aknakereső, mind az aknamentesítő, valamint az aknaelhárító hajók kifejlesztésénél nagy gondot fordítanak arra, hogy a hajó csak a lehető legalacsonyabb akusztikus és mágneses jelet bocsássa ki, mivel egyes aknákat ezek az impulzusok hozzák működésbe. Az akusztikus – jel csökkentése érdekében a gépeket rezgéselnyelő bakokra helyezik vagy meghajtásra elektromotorokat használnak.
A hajótest anyaga fa, üvegszálas műgyanta vagy alumínium. A hajók gyakran alkalmaznak saját demagnetizáló rendszert. Számos modern hajónál katamarán-hajótestet alkalmaznak, ez nagy és stabil munkafelületet képez, kis merüléssel párosulva, miközben csökken az akusztikus hatás, valamint a mozgó hajótest által generált folyadéknyomás, amely egyébként kiváltja a hidraulikus nyomásra működő aknák felrobbanását.
Az aknamentesítő hajók mechanikai vagy ráhatású eszközökkel felszerelt egységek. A hajó által vontatott mechanikus mentesítőeszköz levágja horgonyláncáról a fenékre lehorgonyzott érintőaknát, amelyet aztán egy másik hajó megsemmisít ill. hatástalanít.
A szintén vontatott ráhatású eszköz (trál) mágneses vagy akusztikus jeleket bocsát ki, így robbantva fel az akusztikus vagy mágneses-indukciős aknát.
A hajók csak a minimális önvédelemre ill. felszínen úszó aknák megsemmisítésére szolgáló fegyverzettel rendelkeznek. Ez többnyire 20 mm-es vagy 30 mm-es gépágyú, vagy 12,7 mm-es géppuska.
A hajók méretét alkalmazási területük határozza meg (folyami, partmenti, mélytengeri hajók). ( az előző két kategóriába tartozó aknásznaszádokról a „naszád” fejezetben már írtam, jellemző mélytengeri típusú hajó ismertetése céljából közlöm az egyik nagy számban gyártott volt szovjet hajótípus – NATYA – főbb adatait).
Vízkiszorítás : 650 t, teljes terhelésnél : 760 t. Méretei, hossz: 61 m, szélesség: 10 m, merülés: 3,5 m. Meghajtás: dízel. Sebesség: 18 csomó. Fegyverzet: 2 db négyrakétás SAM rakétaindító, 2 db duplacsövű 30 mm-es löveg, 2 db duplacsövű 20 mm-es lgv gépágyú, egy ötrakétás tengeralattjáró-elleni rakétaindító, 10-20 akna. Ez az erős fegyverzet nem jellemző a többi hajótípusra.
A tengeri aknaharc a 19. szd. végén, a20.szd. elején került előtérbe. Az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban a Port Arthur védelmét ellátó hajóraj zászlóshajója a PETROPAVLOVSZK csatahajó egy japán aknán robbant fel, a hajó elsüllyedésekor életét vesztette Makarov tengernagy, a hajóraj parancsnoka is.
Először csak emelőhálós halászhajókat alkalmaztak aknák felszedésére. Az I. vh-ban az angolok már építettek aknaszedő-hajókat. A II.vh-ban már minden tengeri hatalom rendelkezett több-kevesebb ilyen hajóval.
A háború után azonban a nyugati szövetségesek (főleg az USA) arra a téves következtetésre jutott, hogy egy modern tengeri konfliktusban az ellenség által telepített aknák nem játszanak döntő szerepet, ezért nem is költöttek sokat ilyen hajók kifejlesztésére és építésére. Tévedésükre csak akkor jöttek rá, amikor felderítési adatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió kb. 400 000 bevetésre alkalmas tengeri aknával rendelkezik és hogy nagy gondot fordít új mélytengeri aknamentesítő hajók kifejlesztésére.
Ezt követően a nyugati szövetségesek is megkezdték korszerű aknamentesítő hajók megépítését a szükséges számban és minőségben.
A Flottilla 5 különböző aknásznaszádot ill. aknamentesítő hajót használt az elmúlt 65
évben.
Ezek: AM 1 Aknásznaszád (motorcsónak). Vízkiszorítása : 20 t. Építési ideje : 1940.
Sebessége : 11,8 csomó. Gép teljesítménye : 150 LE
Fegyverzete : 1db. 8 mm-es géppuska. Személyzet : 4 fő
FAM (fatestű aknásznaszád, motorcsónak). Vízkiszorítása : 10 t
Építési ideje : 1947. Sebessége : nincs adat. Gép teljesítménye : 75 LE .
Fegyverzete : -. Személyzet : 3 fő.
AN 1 Aknásznaszád. Vízkiszorítása : 10,3 t. Építési ideje : 1950-52.
Helye : Balatonfüred. Sebessége : 11,3 csomó. Gép teljesítménye : 170 LE
Fegyverzete : 1 db DSK 12,7 mm-es lgv. géppuska. Személyzet: 7 fő
AN 2 Aknásznaszád. Vízkiszorítása : 10,5 t. Építés kezdete : 1952.
Helye : Vác. Sebessége : 13 csomó. Gép teljesítménye : 170 LE.
Fegyverzete : 1 db DSK 12,7 mm-es lgv. géppuska. Személyzet: 7 fő
AM aknamentesítő hajó. (NESTIN típusú).
Vízkiszorítása : 72,3 t. Gyártó : Brodotechnika (Belgrád)
Sebessége : 10,5 csomó. Gép teljesítménye : 2×260 LE,
Fegyverzete : 1 db négycsövű 20 mm-es lgv gépágyú, 2 x 1 20 mm-es
lgv. gépágyú. Személyzet : 17 fő.
A FLOTTILLA HAJÓIRÓL SZÓLÓ FENTI ISMERTETŐ MEGTALÁLHATÓ A NASZÁDOKRÓL
ÍRT ANYAGBAN IS:
Végül. érdekességként álljon itt a legkisebb tengerparti aknamentesítő hajó története :
A „ZWERGE” (törpe) nevű mini aknamentesítő hajót Bartels német tengerészkapitány fejlesztette ki, miután megbízták a norvégiai Bergen térségében a fjordokban elhelyezett angol aknák felszedésével. Kisméretű, kismerülésű fatestű hajókra volt szükség. Erre a célra Bartels apró hajókat építtetett, lemásolva a könnycsepp formájú norvég halászhajókat. A motort először a hajó keskeny farára tervezték, de mivel ott nem fért el, egyszerűen megfordították és a szélesebb orra tették, a korábbi farrészből pedig hajóorrot formáltak. A bizarr külsejű kis hajók kiválóan beváltak, feladatukat maximálisan teljesítették, a rajtuk szolgáló tengerészek (hajónként 6 fő) büszkén viselték a saját maguk tervezte, – törpét ábrázoló – jelvényt.