A 17-18 szd-ban kialakult, a fregattnál kisebb, de a naszádnál nagyobb, teljes vitorlázatú, háromárbócos kisméretű hadihajó. Fegyverzetüket (10 – 30 ágyú ) nem zárt ütegsorban, hanem nyitott fedélzetükön hordozták. A hajótípus neve francia eredetű, az angolok az ilyen hajókra a „naszád” (sloop) elnevezést alkalmazták, csak a 19. szd. elején vették át a „korvett” megnevezést. Ekkorra vízkiszorításuk már elérte a 200-400 tonnát. Az idők folyamán méretük egyre növekedett, a 19. szd közepére már több korvett vízkiszorítása 500-600 t volt. A legnagyobb vitorlás korvett az 1855-ben épített 54 m hosszú, 24 ágyús amerikai CONSTELLATION volt, amely méretét tekintve több szakértő szerint a fregattok kategóriájába sorolandó.
Alaprendeltetésük hasonló volt a fregattéhoz, azaz felderítés, konvojkísérés, gyarmati akciók, kalózok elleni küzdelem.
A 19. szd. közepétől csavaros gőzkorvettek építettek, vegyes gőz és vitorla meghajtással. Ekkor vízkiszorításuk már 1500 t körül volt. A páncélos kiscirkálók kifejlesztése után a „korvett” megnevezést nem használták.
A típus a II. vh. alatt tűnik fel újra. Nagy – Britannia számított ugyanis arra, hogy a közelgő háború során a németek tengeralattjáró flottájukkal állandó támadásokat fognak végrehajtani brit konvojok ellen, amint azt az I. vh-ban is tették. A briteknek kevés rombolójuk volt az állandó konvojkíséretre, ezért kezdték kifejleszteni az erre a feladatra alkalmas kisebb hajókat, mint a fregatt és a korvett. A régi elnevezések visszaállítását maga Winston Churchill akkori tengerészeti miniszter javasolta.
Az ekkor épített korvettek vízkiszorítása 900-1000 t volt, sebességük 16-18 csomó, fegyverzetük 2-6 db 102mm-es ágyú, könnyű lgv. gépágyú és géppuska, valamint tengeralattjárók elleni fegyverzet (vízibombák). A nagy számban, viszonylag olcsón megépített, az eredetileg partmenti vizekre tervezett FLOWER osztályú korvettek azonban lassúságuk, gyenge légvédelmi fegyverzetük és a kis méretük miatti korlátozott tengerálló képességük miatt csak részben feleltek meg feladataiknak. A nagyobb méretű korvettek alkalmasabbak lettek volna a viharos Atlanti vizeken hajózó konvojok védelmére. Sok hajógyár azonban csak ilyen kis hajók megépítésére volt képes. Ezért aztán inkább a továbbfejlesztett CASTLE osztály hajóit építették tovább. Több ország hadiflottájában ezen utóbbi korvettek még az ’50-es évek közepéig is szolgáltak.
Korlátozott lehetőségeik ellenére ezek a hajók nagy szolgálatot tettek a Nagy-Britanniába és a Szovjetunió északi kikötőibe irányuló szállítások védelmében. A rajtuk szolgáló tengerészek igen nagy fizikai és lelki megpróbáltatásoknak voltak kitéve ezeken a zord vizeken, ahol még békeidőben is nagy megpróbáltatást jelentett hajózni ilyen kisméretű, labilis hajókkal.
A háború után a világ több haditengerészetében újabb és újabb típusú korvetteket fejlesztettek ki, előbb csöves, majd később rakétás főtüzérséggel. Egy mai korszerű korvett vízkiszorítása 550-2800 t, hosszúsága 55-100m, sebességük 20-22 csomó, fegyverzete közepes és kiskaliberű lövegek, felszín-felszín és felszín-levegő rakéták, valamint tengeralattjárók elleni fegyverzet.
Több modern korvetten tengeralattjáró elleni harcra kifejlesztett helikopter is van.
Jelenleg a legkorszerűbbnek tartott korvettek, a svéd „VISBY” osztályú, lopakodó technikát alkalmazó hajók, amelyek első példányát 2000-ben adták át, azóta már megépítették az osztály több, további tagját.
